Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A mai evangélium szerint egy írástudó fordul Jézushoz: "Melyik a legfőbb parancs?" A válasz egyszerű, mégis gyökeres fordulatot kíván azoktól, akik komolyan veszik: "Szeresd az Istent és szeresd felebarátodat!" Az egész törvény és a próféták alapja e két parancsolat. Nem bonyolult, csak épp nehéz megtartani. A szeretet törvényét mindannyian jól ismerjük, a kérdező írástudó számára is ismert volt, csak éppen annak gyakorlása során ütközünk nehézségekbe.

Nagyböjt elején talán még könnyű volt a böjt, betartottuk elhatározásainkat. Most, a nagyböjti idő derekán, szívünk valódi szándéka kerül napvilágra. A szeretet útján járok-e? Mennyire fontos számomra, hogy közelebb kerüljek Istenhez? Mennyire tudok segítőkészen odafordulni embertársaimhoz?

Az írástudó nem vitatkozik, hanem egyetért, ezért mondja neki Jézus: "Nem jársz messze Isten országától." Ez egy pillanat, amikor a vallási tudás alázattal párosul, és ennek köszönhető a valódi találkozás Jézussal. Nem elég ismerni Isten parancsát, hanem élni kell.

Jákob kútjánál a szamariai asszony szívében megszületett annak vágya, hogy többé ne csupán ismerje az igazságot, hanem kövesse is azt. Ma azt kérdezi Jézus, hogy mennyire él bennem Isten országa?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szeretet Istene! Add, hogy ne csak ismerjem a parancsaidat, hanem azok szerint éljek! Taníts meg téged szeretni teljes szívből, teljes lélekből, teljes erőmből, és add, hogy az embertársaimat is úgy szeressem, mint önmagamat! Bocsáss meg, ha olykor könnyebb tanításodat hirdetnem, mint valóban megélni azt! Adj új szívet, amely nem fél szeretni akkor sem, amikor kényelmetlen vagy nehéz! Segíts, hogy ne várjak soha köszönetet vagy viszonzást, hanem önzetlen szeretettel forduljak mindenki felé!