Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet nem csupán egy kegyetlen kivégzés elbeszélése a bibliai időkből, hanem komoly lelki tanítás a lelkiismeret, a hatalom és az igazság viszonyáról. Heródes király személye különösen is ellentmondásos: felismeri Keresztelő Jánosban az igaz és szent embert, mégis megöleti őt. Nem gyűlöletből teszi ezt, hanem gyávaságból, a társadalmi elvárások és saját meggondolatlan fogadalma csapdájában vergődve. A félelem és az emberi elvárásoknak való megfelelni akarás végül gyilkos döntésben nyilvánul meg.

Heródes nem nyugodt. Hiába próbálja elhallgattatni a figyelmeztető szót, belül, lelkében tudja, hogy amit tett, az bűn. Ezért gondolja később azt Jézusról, hogy János támadt fel benne, a bűntudat a későbbiekben is nyomasztja. Isten igazsága nem feled, de nem is bosszúálló: inkább újra és újra emlékeztet, hogy térjünk meg, változtassunk helytelen életvitelünkön.

Keresztelő János alakja a bátor tanúságtétel jelképe. Nem saját élete biztonságát keresi, hanem Isten igazságát hirdeti, akár még a hatalommal szemben is. Ő előképe Krisztusnak, aki szintén ártatlanul hal meg. A keresztény ember küldetése, hogy ne hallgasson, amikor szólni kell, és ne féljen, amikor ki kell állni az evangélium mellett, akár áldozatok árán is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, köszönöm Keresztelő János tanúságtételét, aki nem félt az igazságot kimondani, még a halál árnyékában sem. Add, hogy ne legyek gyáva, ne hallgassak, amikor szólni kell, és ne keressek emberi elismerést! Szabadíts meg az emberek véleményétől való félelemtől, a hatalom vagy a siker csábításától! Tölts el Szentlelkeddel, hogy lelkiismeretem tiszta, szavam pedig bátor legyen! Adj nekem is prófétai lelkületet, amely téged szolgál, és amely az igazságban találja meg a békét!