Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés

A mai nap evangéliumi szakasza egyensúlyt mutat a munka és a pihenés, a tevékenység és a felfrissülés között. Az apostolok visszatérnek Jézushoz küldetésükből, fáradtan, mégis örömmel számolnak be tapasztalataikról. Jézus figyel rájuk: egyrészt értékeli elvégzett munkájukat, másrészt tiszteletben tartja emberi igényüket. Pihenésre hívó kérésében ott van az isteni gyengédség, amely nem végkimerülésig hajtja szolgálatba az embert, hanem gondoskodik a lélek és test egyensúlyáról és megújulásáról.

Ugyanakkor az események tovább zajlanak Jézus körül. Amikor látja a sietve érkező, éhező tömeget, "megesik rajtuk a szíve." Az eredeti görög kifejezés mély belső megrendülést jelent, olyan irgalmat és együttérzést, amely cselekvésre indít. Jézus számára a pihenés fontos, de az ember nyomorúsága még sürgetőbb. Nem utasítja el tehát a hozzá érkezőket, hanem tanítani kezd. Még nem kenyeret oszt, hanem igét, mert tudja, hogy a lélek éhsége megelőzi a testét.

Ebben a történetben Jézus egyszerre tanít meg minket megállni, figyelni önmagunkra, de egyben arra is, hogy maradjunk nyitottak mások szükségére. A keresztény élet ritmusa nemcsak szolgálat, hanem elcsendesedés is, ugyanakkor egyik sem lehet öncélú. Ha Istennel töltjük az időt, érzékenyebbé válunk embertársaink gondjaira. Ha megpihenünk Jézus mellett, készen állunk arra is, hogy újra útra keljünk másokat szolgálva.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nemcsak szolgálatra küldesz, hanem melletted való időzésre is hívsz. Taníts meg pihenni, hogy ne csak dolgozzam érted, hanem valóban veled éljek! Adj nekem időt a csendre, amikor meghallhatom szavad, és adj erőt a szolgálathoz, hogy segíthessem embertársaimat! Ne engedd, hogy a világ zajában elveszítsem lelkem nyugalmát és békéjét, de ne zárkózzak önmagamba! Add, hogy hozzád hasonlóan, együtt tudjak érezni a keresőkkel, és tanításodat bátran megosszam azokkal, akik kiutat keresnek életük nehéz helyzeteiből!