Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
Mt 5,13-16

Elmélkedés

Só és világosság

A só az ókori világban és napjainkban is egyrészt az étel ízesítésére szolgál, másrészt tartósítószer is, megakadályozza az étel megromlását. A keresztény ember hivatása is ilyen: meg kell őriznünk a világban az igazság, a jóság, a hűség ízét, és nem szabad engednünk, hogy az erkölcsök "megromoljanak", az emberi kapcsolatok és a közösségek széthulljanak. A só rejtetten hat, kis mennyiségben elegendő, mégis az egész étel ízét megváltoztatja. A tanítványság tehát nem hangos önmutogatás, hanem csendes, ugyanakkor mélyen ható jelenlét: a hívő ember lelki ízt, tartást ad környezetének.

Jézus figyelmeztet is beszédében: "ha a só ízét veszti..." Az ízét vesztett só már használhatatlan. Ez fájdalmas dologra utal: a keresztény ember akkor veszti el "ízét", ha hitét csak külsőségként gyakorolja, ha tanúságtétele hiteltelenné válik. A forma, a látszat megmarad ugyan, de a tartalom eltűnik. A tanítvány így már nem tudja betölteni küldetését. Ezért a Jézussal való kapcsolat ápolása nélkül a keresztény élet kiüresedik. Az imaélet, a szentségek rendszeres vétele, a szeretet jótetteinek gyakorlása ? ezek tartják meg bennünk a krisztusi ízt.

A világosság képe egy új gondolatot ébreszt bennünk. Itt már nem rejtett, hanem nyílt, szembetűnő hatásról van szó. A világ világosságának lenni azt jelenti, hogy megmutatjuk, hová érdemes nézni, merre érdemes haladni. Jézus a világ világossága, tanítványai tőle kapják a fényt, tehát nem saját ragyogásukban tündökölnek, hanem az Úr fényét tükrözik. Ugyanúgy mint a hold visszatükrözi a nap fényét, mert a hold önmagában sötét, nem bocsát ki fényt, de ha megvilágítják, ha rá esik a nap fénye, akkor éjjeli iránytű lesz.

A lámpás nem azért ég, hogy takarásban maradjon. A hívő ember hite sem magánügy, nem lehet elrejteni. Nem tolakodó, nem erőszakos, de jelenléte láthatóvá válik a jótettekben, a megbocsátásban, az igazság melletti kiállásban. A keresztény világosság nem öncélú, nem a dicsőséget keresi, hanem azért világít, hogy másokat is az Atya felé vezessen. "Úgy világítson a ti világosságtok, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat" ? mondja Jézus. A jócselekedet tanúságtétel, tehát nem önreklám, hanem mindig Isten dicsőségét szolgálja.

A világban való jelenlétünknek nyoma van. Vagy ízt adunk vagy elveszünk az íztelenségben. Vagy világítunk vagy sötétben hagyunk másokat. A tanítvány nem vonulhat teljesen vissza a világtól, hanem ott kell lennie a társadalom ételében és életében, világítania kell a közösségben, a családban, a munkahelyen, az iskolában. A keresztény ember nem pusztán jóindulatú ember, hanem Krisztust hordozza és másokat is hozzá vezet.

Befejezésként még egy fontos üzenet: Jézus nem egyénekhez intézi szavait, hanem többes számban beszél: "Ti vagytok?" Ez közösségi meghívás. Az Egyház egészének az a hivatása, hogy a föld sója és a világ világossága legyen. Nem tökéletes emberek gyülekezete vagyunk, hanem olyanoké, akik Jézustól kapják identitásukat és küldetésüket. A világ akkor ismerheti fel Isten arcát, ha ízes, tiszta, fényből élő és fényt sugárzó közösségként vagyunk jelen a világban. Engedjük, hogy Krisztus bennünk és általunk is ízt és fényt adjon a világnak. Engedjük, hogy életünk, mint a só, szavak nélkül is formáljon és mint a világosság, ne önmagunkra, hanem az Atyára irányítsa a figyelmet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te azt mondtad: "Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága." Add, hogy soha ne veszítsem el ízemet, amely tőled van! Ne hagyd, hogy hitem kiüresedjen, és világosság helyett sötétséget árasszak! Taníts meg jelen lenni a világban úgy, hogy szeretetem és jóságom által az emberek téged lássanak meg bennem! Hadd legyek só, amely tisztít, és fény, amely irányt mutat! Formáld szívemet, hogy életem jócselekedetei mindig téged dicsőítsenek, és világosságként vezessék el embertársaimat a mennyei Atyához!