Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: "Effata, azaz: Nyílj meg!" Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: "Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!"
Mk 7,31-37

Elmélkedés

Nyílj meg!

A mai vasárnap evangéliuma is két világ találkozásáról szól, a dadogva beszélő süket és Jézus találkozásáról, a beteg és a gyógyító, az ember és az Isten érdekes találkozásáról. Egymástól távolinak tűnik a betegek és az egészségesek világa, amely sokszor meg nem értést eredményez, ebben az esetben azonban nincs értetlenség, nincs semmiféle kommunikációs zavar. Jézus érti a beteget, megérzi vágyát, szavak nélkül is tudja, hogy mit kell tennie, ezért félrevonja a tömegből, hogy meggyógyítsa. Furcsa mozdulatokat tesz, legalábbis számunkra furcsa mozdulatokkal érinti meg a beteg testrészeket, de a beteg nem tiltakozik. Némán tűri, hogy Jézus hozzáérjen a füléhez és megnyissa azt a hallásra. Némán tűri, hogy megérintse nyelvét és megnyissa száját a beszédre. A csoda nyilvánvaló, a gyógyulás bizonyítottan megtörtént. A korábban csak dadogva beszélő ember mindenki számára érthetően kezdett beszélni, füle megnyílt és hallott mindent. A csoda egy számára új világba léptette át, a gyógyulás gyökeres változást hozott az életébe, a betegek világából átléphetett az egészségesek világába.

Az eset leírásánál Márk evangélista megjegyzi, hogy a gyógyítást megelőzően Jézus az égre tekintve fohászkodott. Ez a mozzanat azt jelzi, hogy cselekedete előtt a mennyei Atya segítségét kéri, hiszen csodái és gyógyításai más esetekben is és most is az Atya irgalmas szeretetének a jelei.

Érdemes figyelmet szentelnünk Jézus szavának. Ezt mondja: "Nyílj meg!" Nyílj meg, te száj, és beszélj! Nyílj meg, te fül, és hallj! Ugyanazt az erőt, határozottságot érezzük e felszólításban, mint Isten teremtő szavában. "Legyen világosság!" (Ter 1,3) ? olvashatjuk a bibliai teremtéstörténetben, majd pedig hasonló felszólításokkal folytatódik az elbeszélés, és minden létrejön, megtörténik, amit Isten parancsoló szava kimond. "Nyílj meg!" ? szól Jézus erőteljes szava. Újjáteremtő, gyógyító szó ez, amely helyreállítja a rendet, miként egykor Isten rendet teremtett a káoszból, a rendezetlenségből.

Jézus úgy gyógyít, hogy csodát tesz, amely örökre megszünteti a testi betegséget és nyomorúságot. A csoda láttán az emberek ezt mondják: "Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!" De ezen emberi vélemény mellett azt is látnunk kell, hogy a csoda nem csupán egy jótett és nem csak Isten jóságának a jele, hanem egyúttal a gonosz felett aratott győzelem jele és cselekedete. Jézusnak ugyanis hatalma van megszüntetni a testi bajokat, és hatalma van ahhoz is, hogy legyőzze a gonoszt, aki betegségben tartja lelkünket. Ez Isten irgalmának a győzelme a bűn felett.

Az evangéliumi történet záró része kiszélesíti a csodában részesülők körét. A süketnéma meggyógyul, de mellette sokan változáson esnek át. Mintha Jézus "Nyílj meg!" felszólítása nekik is szólna, hiszen megnyílik értelmük annak felismerésére, hogy rendkívüli dolog történt. Megnyílik szívük, hogy Jézusban felismerjék a jótevőt, a gyógyítót. És talán a csoda ránk is hatással van. Talán bennünket is megérint az Úr. Talán a mi bűnös lelkünket is megérinti irgalma, hogy bűneinktől megszabaduljunk. Talán a mi fülünket is megérinti, hogy meghalljuk tanítását. Talán a mi szánkat is megnyitja, hogy őt dicsérjük és szeretetét hirdessük. Ehhez a csodához csak annyi kell, hogy elismerjem gyengeségem és Jézus segítségét kérjem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Amikor meggyógyítottad a beszélni nem tudó és nem halló embert, te egyedül őrá figyeltél, hogy a szeretet és az irgalom nyelvén beszélhess vele. Olyan mozdulatokat tettél, amelyek a kívülállók, a szemlélők számára furcsák és szokatlanok voltak, de azok a beteg számára mégis gyógyulást eredményeztek. Mozdulataid érintéssé váltak. Megérintetted a beteg testrészeket és azok azonnal meggyógyultak. Kérünk, érints meg minket gyógyító kezeddel! Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!