Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!" Jézus azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" Azok megjegyezték: "Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?" Erre Jézus megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!" Körülnéztek, és jelentették: "Öt kenyerünk és két halunk." Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
Mk 6,34-44

Elmélkedés

A mai evangéliumi jelenet Jézus együttérző szívéről tanúskodik. "Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok" ? olvassuk. A tanítványok emberi logikával próbálnak megoldást keresni a helyzetre, ők elküldenék a népet, hogy mindenki gondoskodjon a maga számára ennivalóról. Jézus reakciója azonban meglepő: "Ti adjatok nekik enni!" ? mondja tanítványainak. Mintha ezt mondaná: ne mástól várjátok a megoldást, mert ti vagytok a megoldás kezdete.

Az öt kenyér és a két hal kevésnek tűnik, de Jézus kezében, az ő áldásával elegendő több ezer embernek is. Isten nem olyat kér, amink nincs, hanem azt áldja meg, amit odaadunk, felajánlunk neki. A kevésből bőség lesz, ha megosztjuk ezt a keveset.

A tanítványok feladatot kapnak, ők osztják szét a kenyeret és halat, s ezáltal résztvevőivé válnak a csodának, Mesterük cselekedetének. Jézus áldja meg és töri meg a kenyeret, de a tanítványok osztják szét a népnek. A kenyérszaporítás csodája tehát nemcsak Jézus hatalmáról szól, hanem a tanítványok szolgálatáról is.

Ma is sokan élnek "pásztor nélkül", és sokféle éhség kínozza a világot: testi, lelki, közösségi. Jézus ma ezt mondja nekünk: "Ti adjatok nekik enni." Nem vagyunk tehetetlenek. Ha bátran odaadjuk, amink van, az időnket, a figyelmünket, a szeretetünket, az Úr megsokasítja, és sokak jóllaknak majd belőle.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Együttérző szíved mindig meglátta a szükséget, és mindig a szükséget szenvedők szolgálatára álltál. Taníts engem is észrevenni mások éhségét ? legyen az kenyér, figyelem, szeretet vagy igazság utáni vágy! Add, hogy ne kifogásokat keressek, hanem bátran adjam oda neked azt a keveset, amim van! Törd meg, áldd meg és oszd szét általam! Adj bátorságot, hogy ne csak kérjek tőled, hanem részt is vállaljak munkádban, szolgálatodban! Használj engem a te országod építésére, hogy mások is megízleljék jóságodat!