Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: "Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: "Nem láttunk még ilyet sohasem!"
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet nem csupán egy ember testi gyógyulásáról szól, hanem Jézus isteni hatalmának kinyilatkoztatásáról is. Ő nemcsak a testet tudja meggyógyítani, hanem a lelket is, azaz hatalma van a bűnök megbocsátására. A bénát négyen hozzák, ami a betegségének súlyosságát jelzi. A barátok hite, kitartása, találékonysága azt mutatja, hogy az igazi szeretet mindig utat talál Jézushoz. Érdekes, hogy Jézus nem a béna ember, hanem az őt hozó barátok hitét látja meg, az ő hitüket jutalmazza meg azzal, hogy társukat meggyógyítja.

Az eset lényeges mozzanata, hogy Jézus először nem a bénultságtól, hanem a bűntől akarja megszabadítani az illetőt, ezért fordul így hozzá: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Mintha azt mondaná: a testi bénaságnál is mélyebb, láthatatlan terhet hordozol, de én először ezt akarom levenni rólad.

A mi Urunk szavain a jelenlévő írástudók megbotránkoznak, Jézus ugyanis olyan hatalommal él, ami egyedül Istent illeti. És valóban, ő az Isten Fia, aki megmutatja, hogy az isteni irgalom eljött közénk, látható, hallható, tapintható módon. A csoda, amit végül tesz, a testi erő visszatérése, az isteni erő jele.

A történet végén mindenki dicsőíti Istent, mert nemcsak egy embert látnak járni, hanem megérzik, hogy Jézus személyében köztük van az Isten, aki megbocsátja a bűnt, gyógyít és újjáteremti az embert.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te, aki ismered testünk és lelkünk bénultságát, nézz ránk irgalmas tekintettel! Add, hogy mi is olyan hittel forduljunk hozzád, mint az a négy ember, akiket semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy barátjukat hozzád vigyék! Gyógyítsd meg rejtett sebeinket! Bocsásd meg bűneinket és adj új szívet, amely kész követni téged! Ne engedd, hogy a hitetlenség vagy a kétség eltávolítson minket tőled! Emelj fel minket, szólj hozzánk, és adj erőt, hogy elinduljunk a te utadon!