Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: "Állj ide középre!" Aztán megkérdezte a körülállókat: "Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?" Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés

Képzeljük magunk elé a mai evangélium jelenetét! Szombat van, a kafarnaumi zsinagóga tele van emberekkel. Jézus középen áll, előtte pedig egy ember, akinek fél keze béna, nem képes megmozdítani. Mindenki őket nézi, érezhető a feszültség és a várakozás, hogy mi fog történni. A farizeusokat nem az ember szenvedése, betegsége érdekli, hanem a szabályok megsértésének lehetősége. Ha ugyanis Jézus meggyógyítja a bénát, akkor megszegi a szombati nyugalomra vonatkozó törvényi előírásokat. Jézus viszont az embert látja. A szívek szándéka könnyen felismerhető: a farizeusok részéről a törvényhez való szigorú ragaszkodás, Jézus részéről pedig az irgalmasság.

Jézus kérdése egyszerű és világos: "Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?" Az ő meglátása szerint Isten szombatja a szeretet és az irgalom ideje. Aki a jó cselekvést akarja megállítani, az valójában Isten ellen fordul.

A béna kezű ember története a mi lelki bénaságunkat is jelképezi, azt, amikor nem merünk tenni, segíteni, nem merjük kimondani az igazságot. Jézus felszólít: "Állj ide középre!" Ne bújj el a sarokba, ne húzódj szégyenkezve a háttérbe, hanem gyere a gyógyulás terébe! Itt tested és lelked egyaránt gyógyulást talál.

Engedjük, hogy Jézus ma is ránk nézzen és meggyógyítson. Ne bújjunk el, hanem álljunk elé bénaságainkkal, hogy meggyógyuljunk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te odafordultál a szenvedőhöz és megláttad az irgalom gyakorlásának lehetőségét ott, ahol mások csak szabályszegést vártak. Taníts engem is úgy látni, mint te: az ember javát a parancsok elé helyezve és az irgalmat a formaságok fölé emelve! Gyógyítsd meg lelkem bénultságát, amikor félek jót tenni vagy közömbösen elfordulnék a szükséget szenvedő emberektől! Adj bátorságot középre állni, eléd állni, és hinni abban, hogy a te szavad ma is életet ad, gyógyulást hoz! Szelíd, de határozott tekinteted ne engedje, hogy elforduljak mások bajától! Formálj engem irgalmas szívű emberré a mennyei Atya képmására!