6. témakör: HÁZASSÁG, CSALÁD ÉS AZ ÉLET VÉDELME
Ötven évvel a II. Vatikáni Zsinat után és tizenhét évvel a Váci Egyházmegye zsinata után, talán egyetlen olyan terület sincs, amelyben olyan nagy változások történtek, mint a házasság, család és az emberi élet tisztelete területén. Gondoljunk csak az abortuszok magas számára, a fogamzásgátlás témakörére, vagy az akkor még nem létező művi eljárásokra és az általuk felvetett kérdéskörre. Újból és újból követelik eutanáziához való jog elismerését. A családot is állandó támadások érik, ezért egyre kevesebben vállalják az elköteleződést. Természetessé vált az együttélés, a válások száma ötven százalék fölé emelkedett. A „szexuális forradalom, már a gyermek korosztályt támadja. A rosszul értelmezett „gender” program, vagy az egyre hangosabb homoszexualitás-egyenjogúsítási törekvések, mind erkölcsileg ássák alá a társadalmat.
A fiatalok nem látnak maguk körük jó házasságokat. A családban nem tanulják meg egymás tiszteletét, nem látnak jó példákat arra, hogy a konfliktusokat, hogy lehet szeretettel megoldani. A családok többségében nincs igazi, imádságos, Istenre figyelő lelki élet.
Hiányzik a családi életre nevelés a közoktatásból. Az úgynevezett szexuális felvilágosítás a családban is ritkán történik meg. Az iskolákban, csupán a fogamzásgátlásról és a teherbeesés elkerüléséről van szó. A házaspárok nem tudják, hogy miként tudnak tartalmas egymásra figyelő életet élni, egymást tisztelni és áldozatot hozni a családért. A társadalmi környezet nem segít. Ha valakinek van munkája, akkor kizsigerelik és tíz-tizenkét órát dolgozik, ha meg nincs munkájuk a megélhetési gondok feszegetik a házasság kötelékét.
Ebből is látszik, milyen sokat kell tennünk a házasságra való felkészítés területén és utána sem szabad elengedni a kezüket. Nagyon sokan szenvednek attól, hogy egyedül vannak, mert elváltak, vagy elhagyták őket, nem kötöttek házasságot, esetleg özvegyek. Mindannyian súlyos krízisen mentek át, vágynak arra, hogy ki tudjanak lépni a magányból. Meg kell találnunk azokat a módokat, hogy enyhítsük a hiányérzésüket, és megtalálják a helyüket a közösségben.
Fontos szemügyre vennünk a média szerepét a problémák kialakulásában és, hogy tudnánk igazi értékeket eljuttatni a lakossághoz. Meggyőződésünk, hogy nem a házasság intézménye van válságban, hanem az ember. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy szembesüljünk azzal, ami a világban, hazánkban, egyházmegyénkben, történik. Közösen tárjuk fel, a mai állapotokat és nézzük meg mi az Isten szándéka, álma és egyházunk álláspontja, tanítása egy-egy kérdésben. Keressük meg a már meglévő jó gyakorlatokat, és ezeket tegyük közkinccsé. Határozzuk meg azokat a lépéseket, amivel segítséget tudunk nyújtani a házaspároknak és a családoknak. Vizsgáljuk meg, milyen lehetőségeink vannak és tegyük meg a szükséges lépéseket.
Fel kell ébresztenünk az emberek vágyát a szeretet után. „Aki szeret, az ismeri az Istent”, mondja szent János apostol. Segíteni kell abban, hogy a családok be tudják tölteni a feladataikat. „CSALÁD, LÉGY, AMI VAGY!” Mondja II. János Pál pápa „Familiaris consortio” enciklikájában.
Nem tűzhetünk ki kisebb célt, mint azt, hogy a szeretetünkkel meg tudjuk változtatni a világot.
Sebők Sándor plébános
2151, Fót, Vörösmarty utca 2.
+36(20)222-26-87+36(30)422-76-15
Plébánia: +36(27)358-083
E-mail: fotromkat@invitel.hu |
